Azt gondolhatnánk, hogy a Vulgata - nevéhez illően - valóban elterjedt, közkézen forgó fordítássá vált, és ezáltal a Biblia széles körben ismertté lett a korai középkor évszázadaiban. Ez azonban korántsem volt így. Az i. sz. VI-VII. századtól egyre több másolatot készítettek róla - de csak könyvenként. A VIII. század végétől kezdődő ún. Karoling-reneszánsz idején is csak egy-egy könyvét sokszorosították és kötötték be. Még kolostorokban, püspökségeken is ritkaságnak számított a teljes Biblia. A miséken évről évre bizonyos szövegrészeket olvastak csak fel belőle. Ezenkívül a nagy tömegek a latin nyelvet nem értették, vagy legalábbis nem olyan fokon, mint azt Hieronymus művelte.

Európa népei közül a valdensek készítettek először nemzeti nyelvű bibliafordítást. A reformáció előtt jó néhány évszázaddal már anyanyelvű, kézzel írott Bibliát használtak… Akkoriban a Bibliának kevés másolata létezett, így az Ó- és Újszövetség több részét sokan kívülről megtanulták. Máté és János evangéliumát, sőt gyakran a leveleket is kívülről tudták. Néhány másolatban a teljes Biblia is birtokukban volt, többnyire azonban kisebb kivonatokat készítettek. Fáradhatatlanul és türelmesen másolták fejezetről fejezetre, gyakran fáklyaláng világánál, a sötét alpesi barlangokban.

A valdens igehirdetőket vándor misszionáriusoknak képezték ki. Kettesével indultak munkába, ahogy Jézus küldte ki tanítványait. Rendszerint kereskedőnek vagy házalónak adták ki magukat. A Szentírás példányait vagy egyes részeit titokban maguknál hordták, s ha alkalmuk nyílt rá, vevőik figyelmét e kéziratokra terelték. Így gyakran kelthettek érdeklődést a Szentírás iránt, és örömmel ajándékozták oda egy-egy részét azoknak, akik elfogadták.


A valdensek valószínűleg már az i. sz. IV. századtól a francia-olasz Alpok nyúlványaiba húzódtak előbb a császári, majd később a pápai hatalom fenyegetései miatt. A Bibliához való hűségükért több évszázadon át üldözést szenvedtek. A lateráni zsinat 1179-ben eretnekekké nyilvánította őket, IX. Gergely pápa 1231-ben másodízben is átkozottnak jelentette ki őket, VIII. Ince pápa 1487-ben valóságos keresztes hadjáratot indított ellenük, teljes bűnbocsánatot és a valdensek vagyonát ígérve azoknak, akik megölésükre vállalkoztak. A gyakori üldözések ismertté tették nevüket Európa-szerte és megnövelték követeik befolyását. Dante éppúgy ismerte őket, mint az Assisi Ferencet követő ferencesrendiek.

A valdens mozgalmat sokan Petrus Waldo, XII. századi lyoni kereskedő alapításának gondolják, az ő munkássága azonban valószínűleg csak újabb lendületet adott missziótevékenységüknek.

A XVI. században a reformáció svájci ágához csatlakoztak. A valdensek kezdeményezésére 1532-ben egy 6 napos közös konferenciát tartottak a reformált hit francia-svájci vezetőivel Chamforansban. Itt határozták el, hogy a valdensek kéziratos francia bibliafordításának a felhasználásával közösen fogják kiadni az első francia nyelvű teljes Bibliát. Pierre Robert Olivetan, a neves svájci reformátor a valdens völgyekbe utazott és ott javította és rendezte sajtó alá a valdens fordításokat. Az 1535-ben kiadott Biblia költségét - 1500 arany tallért - a valdensek fedezték. Azt lehet mondani tehát, hogy az első francia Biblia a valdensek ajándéka volt a reformációnak.

Az 1532-es chamforansi találkozó, illetve a reformációval való kézfogás újólag a valdensekre terelte a figyelmet. Ennek a végső következménye az lett, hogy Savoya hercege (kinek a területéhez a valdens völgyek is tartoztak) 1655. január 25-én rendeletet adott ki, mely szerint minden valdensnek két héten belül fel kell vennie a katolikus hitet, vagy pedig halálbüntetés terhe mellett kiköltözni (a kemény alpesi tél közepén!) a valdens völgyekből. Ez a parancs egyszerűen teljesíthetetlen volt. A válasz olyan megtorlás lett, amire senki nem mert gondolni. Április 17-én 15000 zsoldos katona indult el a völgyekbe, ahol borzalmas vérengzést műveltek. Ez a szörnyű esemény indította John Miltont, a neves angol költőt, aki ekkor Cromwell Oliver titkára volt, A piemonti vérengzésre című verse megírására, amelyben az európai népek lelkiismeretéhez kívánt szólni:


Magyarországra is eljutottak a valdens hírnökök. Az inkvizíció Nyugat-Magyarország egyes városaiban, így például Sopronban indított harcot ellenük. (Irodalmi feldolgozása Göncz Árpád Sarusok című regénye)



Pierre-Robert Olivetan (latinos nevén Olivetanus, XV. század vége - 1538) Kálvin unokatestvére volt, akivel együtt tanultak Orleans-ban. Ő késztette Kálvint először a Biblia olvasására és hívta fel a figyelmét az Írás kijelentései és az egyház tanításai közötti különbségre. Olivetan ismerte Lefévre d'Etaples latinból készült francia bibliafordítását. Ő javította a valdens kéziratokat és készítette elő az 1535-ben megjelent első francia nyelvű Biblia kiadását. Később héber és görög nyelvről fordította le a Bibliát. Munkája három évig tartott, Kálvin is javított rajta. 1588-ban a genfi igehirdetők és professzorok ezt a francia változatot fogadták el, s így minden későbbi újrafordításnak ez lett az alapja.