1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
  2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
  3. A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
  4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
  5. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
  6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
  7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
  8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
  9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
  10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
  11. Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
  12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
  13. A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
  14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
  15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
  16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
  17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
  18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
  19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
  20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
  21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
  22. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
  23. Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
  24. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
  25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
  26. Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
  27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
  28. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
  29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
  30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
  31. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
  32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
  33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
  34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
  35. Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!