1. Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
  2. Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
  3. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
  4. Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
  5. Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
  6. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
  7. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
  8. Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
  9. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
  10. Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
  11. Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
  12. Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
  13. Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
  14. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
  15. Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
  16. Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
  17. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
  18. Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
  19. Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
  20. Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
  21. Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
  22. Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
  23. Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
  24. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
  25. Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
  26. Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
  27. Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
  28. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.