1. Ének; Aszáf zsoltára.
  2. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
  3. Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
  4. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
  5. Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
  6. Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
  7. Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
  8. A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
  9. Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
  10. Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
  11. A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
  12. Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
  13. A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
  14. Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
  15. Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
  16. Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
  17. Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
  18. Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
  19. Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.