1. Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
  2. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
  3. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
  4. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
  5. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
  6. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
  7. Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
  8. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
  9. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
  10. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
  11. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
  12. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
  13. Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
  14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
  15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
  16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
  17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
  18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
  19. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.