1. Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
  2. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
  3. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
  4. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
  5. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
  6. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
  7. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
  8. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
  9. És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
  10. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
  11. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
  12. Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
  13. Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
  14. Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
  15. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
  16. Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
  17. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
  18. Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
  19. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
  20. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
  21. Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.