1. Énekek éneke, mely Salamoné.
2. Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;
mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3. A te drága kenetid jók illatozásra;
a te neved kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok.
4. Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az ő ágyasházába;
örvendezünk és vígadunk te benned,
előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged.
5. Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6. Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, -
a magam szőlőjét nem őriztem.
7. Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;
mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8. Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
jőjj ki a nyájnak nyomdokain,
és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9. A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10. Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,
a te nyakad a gyöngysorokban.
11. Arany lánczokat csinálunk néked,
ezüstből csinált gyöngyökkel.
12. Mikor a király az ő asztalánál ül,
nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13. Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál.
14. Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
olyan nékem az én szerelmesem.
15. Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16. Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,
és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17. A mi házainknak gerendái czédrusfák,
és a mi mennyezetünk cziprusfa.