Pieter Brueghel: A betlehemi népszámlálás
1566, Olaj, fa, 164x117 cm, Musée Royaux des Beaux-Arts, Brüsszel
(Eseményrend: 6., I. térkép)

   Brueghel (Brőhel) a festményén azt érzékelteti, hogy Jézus szülei egyszerű emberek voltak. Nem különülnek el a többiektől. A kép középső mezején helyezkednek el. Mária szamárháton ül, József vezeti az állatot az összeírás helyére. Vállán mesterségének jelképe: egy fűrész. A festő fáradt, gondterhelt embereknek ábrázolja őket. Lényük fő vonása nem különlegességükben, hanem őszinte jóakaratukban és jellemük nemességében keresendő.

 
   Mária már Józseffel való jegyessége idején "áldott állapotba" került. Amikor ezt József megtudta, el akart állni házassági szándékától. "József pedig, mint az ő leendő férje, mivel igaz ember volt, nem akarta őt gyalázatba keverni, ezért el akarta titkon bocsátani. Mikor ezt gondolta, az Úr angyala álmában megjelent néki, és mondta:
   - József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te leendő feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és nevezd Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét annak bűneitől" (Mt. 1:18-21). József így is tett.
   Augustus római császár rendeletet adott ki, hogy a birodalom tartományainak lakóit összeszámlálják. Mindenkinek saját nemzetsége városába kellett mennie. József és Mária is elment Galileából Dávid városába, Betlehembe, mivel Dávid nemzetségéből származtak. Mária, József felesége várandós volt az összeírás idején. Ott-tartózkodásuk alatt érkezett el a szülés ideje. Nem kaptak szállást a vendégfogadó háznál, ezért szegényes istállóban hozta világra elsőszülött fiát. Bepólyálta és jászolba fektette (Lk. 2:1-7).
   Ezek az események sok ószövetségi próféciát, jövendölést teljesítettek be. Például Mikeás könyve Jézus születési helyét jelölte meg: "De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között: belőled származik, aki uralkodó lesz Izraelen, akinek származása kezdettől, öröktől fogva van" (Mik. 5:2). Ez a Krisztus előtt 800 évvel tett kijelentés jelzi, hogy Jézus már létezett születése előtt is, mint isteni személy.
   
   "Mert egy gyermek születik nékünk: fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét, csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme míveli ezt!"
   (Ésa. 9:6-7)
   
   Szükségszerű volt ez, mert az ő édesapja az Atya, aki nem más, mint az Isten. Ezáltal volt egyrészt isteni természete. Máriától az embervoltát nyerte. Ősei közt volt Dávid, és sok más nemes jellemű, vagy éppen bűnös ember (Lásd a nemzetségtáblázatokat Máté és Lukács evangéliuma elején!). Jézus azért jött a földre, hogy tiszta életével a szeretet törvényét betöltse, hogy példát mutasson számunkra az önzés legyőzésére, és az embert megváltsa a bűn és a halál rabságából.
   
   Dicső formát, vakító fények árját,
   mit végtelen fenséggel ont a menny,
   az égi trón magas asztaltanácsát
   hol a Szentháromságban volt jelen,
   elhagyta önként, hogy velünk legyen,
   otthagyta örök-napok udvarát,
   hogy hordja, mint mi, halandóságunk sarát.
   
   (John Milton: Óda Krisztus születésének reggelén, részlet.
       Tandori Dezső fordítása)
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Hol éltek Jézus szülei?
   2. Miért kellett elutazniuk lakóhelyükről?
   3. Hol született Jézus?
   4. Melyik ószövetségi próféta jövendölte meg Jézus születésének helyét?
   5. Hány évvel történt ez Krisztus előtt?