Joachim Patinir: Jézus megkeresztelése
1515-19, Olaj, fa, 77x60 cm, Kunsthistorisches Museum, Bécs
(Eseményrend: 22., II. térkép/ 1.)
 
   Keresztelő János a Jordán vizébe merítette a keresztelendőket. Az alámerítés jelképes cselekedet, "meghalást" és "feltámadást" fejez ki. Az "újjászületés" nagy belső átváltozását ábrázolja: meghal az "ó-ember" és feltámad egy "új-ember" (Róm. 6:3-8). A valóságban teljesen lemerítette János az embereket a meghalás jelképeként, és kiemelte a vízből, az újjászületésre utalva. Keresztelő János neve szó szerint is Alámerítő János. A jóval későbbi századokban alakult ki a fej leöntésének ábrázolása - ezt láthatjuk a képen -, miután a gyermekkeresztség gyakorlattá vált.
   Jézus is elment Jánoshoz, de ő először nem akarta megkeresztelni. Bűntelensége miatt nem is volt rá szüksége. Krisztus ekkor azt mondta:
   - "Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk" (Mt. 3:15). Jézus példaadása felhívás volt és üzenet az őt követőknek, hogy ők is betöltsék úgy, ahogy Jézus tette. A Biblia a tudatos megtérés utáni keresztségről beszél (Mt. 28:19).
   Mikor Jézus feljött a Jordán vizéből, "a Szentlélek mintegy galamb képében alászállt rá és megnyugodott rajta" (Mt. 3:16; Mk. 1:20; Lk. 1:21-22). Messiássá a Szentléleknek ez a különös cselekedete avatta. A Messiás szó jelentése: Isten lelkével felkent. Az Ószövetségben papokat, királyokat és prófétákat kentek föl olajjal, ami a Szentlélek jelképe. Nélküle ugyanis e tisztségeket nem lehet jól ellátni. Jézus a Szentlélekkel teljes pap, király és próféta egyaránt.
   Az Atya is megnyilatkozott égi szózatában:
   - "Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm" (Mt. 3:17). A paradicsomi bűneset óta az Atya "hozzáférhetetlen világosságban lakozik" az emberek számára, és az "emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja őt" (I. Tim. 6:16). Ez a tény azt mutatja, hogy Jézus által közelebb került egymáshoz a menny és a föld.
   Patinir idilli, szépséges tájba helyezi Krisztus keresztségének történetét. A háttérben emlékeztet János megtérésre hívó üzenetére. Éppen rámutat Jézusra és azt mondja: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29).
   A bárány Izrael áldozati rendszerében a főszerepet töltötte be. A Megváltóra utalt, és annak legfőbb cselekedetére: a keresztáldozatára. Az áldozatot végzők kezüket a fejére tették, ráolvasták bűneiket, ráhárítva a büntetést (III. Móz. 1:2-4; 3:7-8). A Szentháromság személyei a képen együtt jelennek meg: az Atya az ég felhőiben, a Szentlélek galamb képében, és Jézus, az Isten fia emberként megtestesülve.
   
   Te lebegsz a vizek felett,
   Te adsz mindennek életet:
   Általad lélegezhet.
   Egek hatalmas boltjait,
   Miket hatalmad homorít,
   Szépen Te ékszerezted.
   Óh, drága Lélek, szép Galamb,
   Add, hogy örökre áldjalak!
   
   Sok-sok próféta ajakán
   Jövőt Te szóltál hajdanán:
   Krisztussal jő az Élet!
   Igazság fénye általad
   Ragyog be most is új utat,
   Ha egy szív a Tiéd lett.
   Óh, drága Lélek, szép Galamb,
   Add, hogy örökre áldjalak!
   
   Kegyes jelenléted megült
   A Krisztuson, ki lemerült
   A szent keresztelésben.
   S rajta nyugodtál csendesen
   Édességeddel szüntelen,
   Betöltvén őt egészen.
   Óh, drága Lélek, szép Galamb,
   Add, hogy örökre áldjalak!
   
   (Angelus Silesius:
       Szép dicséret a Szentlélekhez, részlet
       Szénási Sándor fordítása)
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Kiket kentek fel az Ószövetségben?
   2. Mit jelképez az olaj?
   3. Mit jelent a keresztség?
   4. Miért keresztelkedett meg Jézus?
   5. Ki tett még bizonyságot Krisztusról Jánoson kívül?