Hieronymus Bosch: Jézust tövissel koronázzák meg
1508-1509, Olaj, fa, 59x73 cm, National Gallery, London
(Eseményrend: 238., VI. térkép/5.)
 
   Bosch éles ellentétbe állítja Jézus szelíd arcát az indulatoktól, gyűlölettől fűtött arcokkal. Ezekkel a kihallgatások alatt jócskán találkozhatott. Újabb borzalmas testi és lelki bántalmazások érték. A rettenetes szenvedéssel járó ostorozás után töviskoszorúval "megkoronázták". A rómaiak gyűlölték a zsidókat, és most új alkalom kínálkozott, hogy a "zsidók királyán" töltsék ki bosszújukat.
   
   Világ fölé emelve
   kegyetlen kőtenyéren:
   keresztfa nőtt előtte
   kopáran és keményen.
   Olajágon tövis nőtt
   
   keserves koronának,
   vesszőt hajtott a cserje
   testét megostorozni.
   Tenyerek kérgesedtek
   és öklök olmosodtak..."
   
   (Rónay György: Olajfák éjszakája, részlet)
   
   
   Jézus néma tűrése és lelki békéje eközben is megmaradt. Erről emlékezik Péter apostol: "Szidalmazták, ő viszont nem szidalmazott, szenvedett, de nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre" (I. Pét. 2:22-23). A festményen látható kézmozdulatok és arcok gyűrűjébe záródik a Megváltó. A tekintetek rászegeződnek, és gyűlöletük Jézus szelídségével fordított arányban növekszik. Kínzóit kegyetlenségük kivetkőztette emberi mivoltukból, Jézust azonban türelme és béketűrése Isten hasonlatosságára emelte. A Biblia legmegindítóbb, kb. 700 éves jövendölései teljesedtek be most: "Hátamat odaadtam a verőknek, orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedtem be a gyalázás és a köpködés előtt" (Ésa. 50:6-7).
   Ha megragadja isteni hatalmát, és kiszabadítja magát a kínokból, akkor nem lett volna, aki az emberiséget megmentse. Csak az válthatja meg a bűn rabságában élőt, aki szabad. Krisztus mentes volt az önzéstől és a bűntől. Tehát az egyetlen volt, aki az emberiségért kezességet vállalhat.
   "Betegségeinket (bűnbetegségeinket) viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy Isten veri és kínozza! Bűneinkért sebesült meg, vétkeinkért rontották meg, békességünknek büntetése rajta volt, és az ő sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok eltévelyedtünk, ki-ki a maga útjára tért: de az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint a bárány, melyet a mészárszékre visznek." (Ésa. 53:3-7)
   
   Tudom: nem Annás a fontos,
   sem Júdás, sem Péter.
   Aki keresztet hordoz,
   az vérével némán érvel.
   
   (Balogh József: Jézust Annás elé hurcolják, részlet)
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Hogyan ostorozták meg az elítélteket abban a korban?
   2. Miért hallgatott a bántalmazások alatt Jézus?
   3. Melyik ószövetségi prófécia jövendölte meg a fenti eseményeket?