1. Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
  2. Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
  3. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
  4. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
  5. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
  6. Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
  7. Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
  8. Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
  9. Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
  10. Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
  11. Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
  12. És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
  13. És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
  14. Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
  15. Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
  16. Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
  17. Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
  18. Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
  19. A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
  20. És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
  21. Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
  22. A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
  23. Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.