Raffaello Santi: Krisztus színeváltozása, részlet
1518-1520, Olaj, fa, 278x405 cm, Pinakothek, Vatikán
(Eseményrend: 111., IV. térkép/10.)
 
   Raffaello utolsó műve - melyen haláláig dolgozott - Krisztus színeváltozását ábrázolja. Jézus három tanítványával: Péterrel, Jakabbal és Jánossal felment egy magas hegyre imádkozni. Ők hárman egy idő múlva elaludtak. Arra ébredtek, hogy mennyei fényesség ragyogott a hegytetőn az éjszakai sötétségben. Jézus egészen elváltozott, "arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fényes lett, igen fehér, mint a hó, amihez hasonlót ruhafestő e földön nem fehérített. És íme két férfi beszélt vele, Mózes és Illés, az ő haláláról, amely Jeruzsálemben fog bekövetkezni" (Mt. 17:2; Mk. 9:3; Lk. 9:30-31).
   A tanítványokat az itt kapott élmény igen megerősítette Jézus isteni származásában. Segítséget kaptak általa, hogy megértsék: Mesterük isteni dicsősége és áldozati halála nincs ellentétben egymással. Ha Jézus megszabadítja magát gyilkosai kezéből, akkor az emberek bűneit nem vehette volna magára. Megöletése tehát nem Messiás-voltát cáfolja, hanem éppen bizonyítja azt. Péter még sok év múlva is ennek az eseménynek a jelentőségéről ír: Nem "meséket követve" ismerték meg Jézust és ismertették meg másokkal, hanem "szemlélői voltak" az ő nagyságának. Az Atya szózata is ehhez társult: "Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm, s ezt az égből jövő szózatot mi hallhattuk, mikor együtt voltunk vele a szent hegyen" (II. Pét. 1:16-18).
   Illés, az i. e. IX. században élt próféta - akit az Úr tüzes szekéren elragadott - képviselte azokat, akik a halál megismerése nélkül elváltoznak majd Jézus dicsőséges második visszatérésekor.
   Mózes azokat képviseli, akik megdicsőült testben a sírjaikból támadnak fel, szintén Jézus második eljövetelekor.
   Krisztus számára végtelenül nehéz volt, hogy a földön senki sem érti meg áldozata jelentőségét. Súlyos kísértést jelentett neki - látva tanítványainak közönyét -, hogy semmi értelme sem lesz áldozatának. És íme Mózes és Illés megjelenik néki, akik, mint ő is - sokszor voltak egyedül földi küzdelmeikben.
   Péter önfeledt javaslatot tett.
   
   Mi szép, mi szép az élet,
   Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,
   Építsünk hárman hajlékot tinéktek!
   
   (Juhász Gyula: A Tábor hegyén, részlet)
   
   
   Ezek a szavak arról tanúskodnak, hogy Isten országában a feledés tengerébe merül minden, ami a bűnnel fertőzött világhoz tartozik és jó ott lakozni (Ésa. 65:17).
   
   
   KÉRDÉSEK:
   
   1. Miben erősítette meg a tanítványokat a hegyen kapott élmény?
   2. Milyen bizonyságot tett Péter sok év múlva ennek az eseménynek a jelentőségéről?
   3. Kiket képviseltek Illés és Mózes Jézussal kapcsolatban? (Lásd: a feltámadással és az elváltozással kapcsolatban: I. Thess. 4:14-17; I. Kor. 15:20-55, Mózes titokzatos sorsával kapcsolatban: V. Móz. 34:1-6; Júd. 9).